Gyerekkorom kedvenc étele ez. Az idei nyáron voltak összefüggő hetek, amikor kulináris örömökön keresztül gyerekkoromban lebegtem. Próbáltam megkeresni a receptjét, de nem találtam, ezért azt gondolom érdemes megosztani a nagyérdeművel.

Vigyázat: recept következik!

Az elkészítés sok “ízlés szerint”-et követel meg a készítőtől, az itt leírtak csak kiindulási pontok. Én pl. eltúlzott hagyma, só és bors mennyiségeket használok. Alapvetően sótlanul étkezünk itthon, egyedül a tojás sárgáját és a hideg lecsót szoktam túlzó módon megsózni.

Kb. két főre (rám) jutó adaghoz a következők kellenek:

2 db közepes paprika
5-6 db paradicsom
1/2 db közepes hagyma
mokkáskanálnyi só
mokkáskanálnyi őröltbors
3 evőkanál étolaj (Nem szabad frissen sajtolt, vagy olíva olajjal elrontani, annak túl erős íze van, elnyomja a borsos, hagymás, paradicsomos ízhatást. Az “evőkanál” alatt nagypapás igazi evőkanálra gondolok, nem a modern étkészletek lapos, unalmas evőkanáljára.)

Az elkészítés módja igen egyszerű: Minden fent említett összetevőt összekaszabolunk, összeöntünk egy jénai tálba (tök jó, ha átlátszó), és bevágunk a hűtőbe néhány órára, lehetőleg egy egész napra, hogy összeérjen. A paprika és paradicsom levet ereszt nem utolsó sorban a só hatására. A hagyma kissé megereszkedik és az egészet átitatja az íze.

Fogyasztáskor érdemes a legegészségtelenebb fehér kenyeret használni, mert az isteni szaftját azzal lehet igazán jól tunkolni. Márpedig családunkban a legnagyobb harc a szaftért szokott menni.

Jó étvágyat!