Feka monoblogja

Csak erős idegzetűeknek! Tegnap este fürdés közben a párom a gyereknek dúdol a kádban és az én szőrös, nedves hátamra rajzol. “Pont, pont, vesszőcske…” No comment.

Vannak ezek a szimbólum-szerű dolgok az ember életében, amikhez (vagy legalább egy részükhöz) jó visszatérni. Szilveszter az ügetőn, majális a Városligetben, karácsonyi forraltbor a Vörösmarty téren, ilyenek. Mi az utóbbit próbáltuk ki Melindával a minap egy kiadós Széchenyi-beli fürdőzés után.

Ő gyorsan végigszáguldott a kirakodóvásáron, míg én, aki nyíltan csak nassolni mentem, körbenéztem, miféle ételt kínálnak. Nem gondoltunk nagy evésre, csak a szimbolikát megtartó kisebb prociójú valamire: tócsni vagy kürtőskalács, mellé forraltbort. Egy helyen aztán végül választottunk egy 1000 forintos (!) tócsnit. Szép nagy volt és nem volt kedvünk megkeresni a korábban már látott kisebb 900 forintost (!). Megbeszéltük, hogy igen, a karácsonyi Vörösmarty téri érzéshez kell az is, hogy pimaszul drágán vegyünk nem túl jó ételt. És mivel ezt így szépen felszínre hozzuk, ezért nem fog fájni, hogy ilyen drága és élvezettel el tudjuk majd fogyasztani, amit veszünk.
Megrendeltük. “Tejfölt kértek?” – jött a kérdés, amire természetesen igennel válaszoltunk. Rádobott egy kanál vízzel hígított tejfölt és átnyújtotta: “1100 forint lesz.” Ez nagyon gyorsan lerombolta a korábban szépen felépített várunkat.