Archive

Posts Tagged ‘recept’

Padlizsánkrém recept

October 18th, 2009 No comments

Hozzávalók:
- padlizsán, legalább 3-4 darab (akkora macera az egész, hogy kevesebbért nem akarsz nekiállni)
- hagyma (ízlés szerint vörös vagy lila) 1-1,5 közepes fej (de ez is ízlés szerint)
- só, bors (ööö, ízlés szerint)
- olaj (szigorúan semleges ízű olaj, mondjuk napraforgó, és nem hidegen sajtolt)
- a felhasználóbarát verzióhoz: minden tartárhoz szükséges kellék (A tartár receptjét máshonnan kell megtudd, ezt Melinda szokta nálunk készíteni. Ha nekem kellene, akkor csalok, elkészítem az egzotikus verziót nagyon kevés olajjal és kb. beledobálok még tejfölt, mustárt, majonézt.)

Padlizsán grillezése.
Süsd meg parázson. Érdemes egy rácson a parázs fölött, mert a kicsurgó lé elfojtja a parazsat. Kissé szeles időben nagyszerű. Ha nem lehet szabadban, akkor a tűzhelyen platnin, ha azt sem lehet, akkor a sütőben. De utóbbi esetekben kevésbé füstös eredmény érhető el, ami visszavesz az élvezeti értékéből. Akkor van megsülve, ha egy-egy oldalán a héj keményre szenesedik, maga a padlizsán teste pedig összetöttyedt. Lehet bátran forgatgatni és sütni eddig a fázisig, tényleg. Ha bárhol lehet a héján az eredeti lila színt látni, akkor még nincs mesülve rendesen. Igen: a hegyén csak úgy lehet megsütni, ha felállítod a hegyére.

A megsütött padlizsánt tisztítsd meg. A tisztítás abból áll, hogy a szenes héjától megszabadítod a padlizsán húsát, ha frissen tisztítod és óvatosan, akkor nagy darabokban tudod leszedni a héját. A csonkját is el kell távolítani. Vigyázz, mert a szenes héj apró darabokban tördezhet. Ne hagyj sok fekete szenes darabot a húsban. Lehet egy vízzel teli edény mellett végezni, a padlizsánt hűtés, vagy lemosás céljából megmeríteni az edényben. Az ujjaidat is érdemes majd hűteni, mert elég forró lesz.

A pucolás után össze kell aprítani a padlizsánt. Van aki turmixolja. Te ne tedd. Az elveszi a karakterét, a magokat, a rostokat jó látni, érezni a végeredményben. Ehhez egy vágódeszkán, egyenes végű fakanállall aprítsd fel úgy, mintha szeletelnéd, és utána mintha a hagymát akarnád egész apróra vágni, a felaprított részeken is menj át a fakanállal újra és újra. Kisebb csimbókok maradhatnak csak.

A hagymát apró kockákra vágjuk és hozzáöntjük.

A további feldolgozásnak két iránya van. Ezeket a következő nevekkel tudom leírni: felhasználóbarát és egzotikus.

A felhasználóbarát:
Keverj ki egy adag tartár mártást és öntsd hozzá az eddig kikevert dolgokhoz. Ennek mennyisége tőled függ, lehet az eddig elkészült krém harmada, fele.

Az egzotikus:
A tartárból kihagyjuk a selymesítő dolgokat és csak a kemény elemeket keverjük közvetlenül a krémhez. Tehát bors, só, olaj ízlés szerint hozzáadva. A padlizsán így sült állapotában is sok olajat bír felvenni. Annyit ne adj hozzá, amennyit fel tud szívni, de a számodra még elfogadhatónál azért többet önts hozzá.

Az elkészült krémet tedd be a hűtőbe egy napra, ha érjenek az ízek. Ami talán csak annyit tesz, hogy a só felolvad, a hagyma egy kicsit megereszkedik, a padlizsán lehűl. De azért tényleg jobb így.

Paradicsommal, limonádésra édesített teával kiváló. Melinda szeret pirítóst készíteni hozzá.

Jó étvágyat!

PS: Mi azt szoktuk, hogy amikor ősszel értelmes áron lehet már venni, akkor egy zsákra valót veszünk, megsütjük, megpucoljuk, egy-két darabonként bezacskózzuk és a családban terítjük. A fagyasztókban áll, míg valakinek kedve nem támad rá télvíz idején. Akkor a feldarabolástól folytatjuk az elkészítést.

Categories: Emlékek Tags: ,

“Hideg lecsó”, a nyári kaja

August 5th, 2009 No comments

Nem, ez nem a főzött lecsó behűtve, bár alapvetően annak összetevőit tartalmazza, innen a név- és egyéb rokonság. Sokkal inkább egy salátaszerűség (így kellemes, vitamindús nyári étel), amit nagy zabások is főételként ehetnek, mert nagyon laktató, mert kenyér fogyasztható hozzá (legalábbis családunkban mindig így fogyott).

Gyerekkorom kedvenc étele ez. Az idei nyáron voltak összefüggő hetek, amikor kulináris örömökön keresztül gyerekkoromban lebegtem. Próbáltam megkeresni a receptjét, de nem találtam, ezért azt gondolom érdemes megosztani a nagyérdeművel.

Vigyázat: recept következik!

Az elkészítés sok “ízlés szerint”-et követel meg a készítőtől, az itt leírtak csak kiindulási pontok. Én pl. eltúlzott hagyma, só és bors mennyiségeket használok. Alapvetően sótlanul étkezünk itthon, egyedül a tojás sárgáját és a hideg lecsót szoktam túlzó módon megsózni.

Kb. két főre (rám) jutó adaghoz a következők kellenek:

    2 db közepes paprika
    5-6 db paradicsom
    1/2 db közepes hagyma
    mokkáskanálnyi só
    mokkáskanálnyi őröltbors
    3 evőkanál étolaj (Nem szabad frissen sajtolt, vagy olíva olajjal elrontani, annak túl erős íze van, elnyomja a borsos, hagymás, paradicsomos ízhatást. Az “evőkanál” alatt nagypapás igazi evőkanálra gondolok, nem a modern étkészletek lapos, unalmas evőkanáljára.)

Az elkészítés módja igen egyszerű: Minden fent említett összetevőt összekaszabolunk, összeöntünk egy jénai tálba (tök jó, ha átlátszó), és bevágunk a hűtőbe néhány órára, lehetőleg egy egész napra, hogy összeérjen. A paprika és paradicsom levet ereszt nem utolsó sorban a só hatására. A hagyma kissé megereszkedik és az egészet átitatja az íze.

Fogyasztáskor érdemes a legegészségtelenebb fehér kenyeret használni, mert az isteni szaftját azzal lehet igazán jól tunkolni. Márpedig családunkban a legnagyobb harc a szaftért szokott menni.

Jó étvágyat!

Categories: Emlékek Tags: , ,