Feka monoblogja

Vannak azok a pillanatok, amikor úgy érzed épp lemaradtál valamiről. Nos, velem ez két hete esett meg, amikor abban a felindulásomban kezdtem kutatni a neten, hogy ha más még nem gondolt rá, akkor nekem kell kezdeményeznem, hogy a TED videókra lehessen feliratokat tenni.

Kerestem és voilá! Nagyjából két héttel korábbi hirdetményt találtam, amelyik a TED fejlesztői oldalán jelent meg és arról értesített, hogy béta tesztelni kezdték a fordító rendszerüket és várják a jelentkezőket. Azonnal jelentkeztem, izgatottan, hogy valami jó történik és picit csalódottan, hogy más találta ki.

Így ezt a kis képet büszkén teszem itt közzé:

A kedvenc video csatornám tehát már több nyelven feliratozva, közte magyarul, és általam is fordítva hírdeti, hogy az emberi kreativitásnak csak az emberi gyengeség szab határt. Nézzétek, olvassátok, csatlakozzatok, fordítsátok!

Valahogy hamar túllépek az emlékeken. Valahogy hamar kiesnek a dolgok. Mindig hiányoltam a türelmet magamból a napló írásához, de fájt a dolgok feljegyzésének hiánya. Azt hittem a Facebook vagy Twitter ezt a hiányt is pótolja majd, de rá kellett jönnöm, hogy nem, mivel nem akarok minden köldöknéző feljegyzésemmel spammelni másokat.

Ezért ez a blog. Az érzéseimet, ötleteimet, vagy figyelemreméltó felfedezéseimet szeretném feljegyezni. Inkább magamnak szól, de nem zárok ki másokat, akit ez érdekelhet. Ennek megfelelően nem fogom kereső-optimalizálni sem az oldalt, de nem is zárom ki a robotjaikat.

Hát így…

Huhh. Torkomban dobog kicsit a szívem, de ez van. Valami elkezdődött, ma is tettem valamit, amit egész eddigi életemben nem. És amitől egy kicsit be is voltam/vagyok rezelve. Tehát csak jó irány lehet.

Dobpergés.

Ünnepélyes a blogmegnyitás.