Feka monoblogja

Nem, ez nem a főzött lecsó behűtve, bár alapvetően annak összetevőit tartalmazza, innen a név- és egyéb rokonság. Sokkal inkább egy salátaszerűség (így kellemes, vitamindús nyári étel), amit nagy zabások is főételként ehetnek, mert nagyon laktató, mert kenyér fogyasztható hozzá (legalábbis családunkban mindig így fogyott).

Gyerekkorom kedvenc étele ez. Az idei nyáron voltak összefüggő hetek, amikor kulináris örömökön keresztül gyerekkoromban lebegtem. Próbáltam megkeresni a receptjét, de nem találtam, ezért azt gondolom érdemes megosztani a nagyérdeművel.

Vigyázat: recept következik!

Az elkészítés sok “ízlés szerint”-et követel meg a készítőtől, az itt leírtak csak kiindulási pontok. Én pl. eltúlzott hagyma, só és bors mennyiségeket használok. Alapvetően sótlanul étkezünk itthon, egyedül a tojás sárgáját és a hideg lecsót szoktam túlzó módon megsózni.

Kb. két főre (rám) jutó adaghoz a következők kellenek:

2 db közepes paprika
5-6 db paradicsom
1/2 db közepes hagyma
mokkáskanálnyi só
mokkáskanálnyi őröltbors
3 evőkanál étolaj (Nem szabad frissen sajtolt, vagy olíva olajjal elrontani, annak túl erős íze van, elnyomja a borsos, hagymás, paradicsomos ízhatást. Az “evőkanál” alatt nagypapás igazi evőkanálra gondolok, nem a modern étkészletek lapos, unalmas evőkanáljára.)

Az elkészítés módja igen egyszerű: Minden fent említett összetevőt összekaszabolunk, összeöntünk egy jénai tálba (tök jó, ha átlátszó), és bevágunk a hűtőbe néhány órára, lehetőleg egy egész napra, hogy összeérjen. A paprika és paradicsom levet ereszt nem utolsó sorban a só hatására. A hagyma kissé megereszkedik és az egészet átitatja az íze.

Fogyasztáskor érdemes a legegészségtelenebb fehér kenyeret használni, mert az isteni szaftját azzal lehet igazán jól tunkolni. Márpedig családunkban a legnagyobb harc a szaftért szokott menni.

Jó étvágyat!