Harmonica: The reward for this man is $5,000, that’s right?
Cheyenne: Judas was content with $4,970 less.
Harmonica: There were no dollars in them days.
Cheyenne: But sons of bitches, yeah.
Ha összefutottam a városban régi barátokkal, ismerősökkel, mondták, láttak többször is elsuhanni bringával valamerre a városban. A múlt héttől kezdve ők nehezebben fognak rám ismerni. Gondoltam felteszek egy képet, hogy legyen esélyük.
A maszk fényvisszaverős és havonta cserélnem kell a szűrőt.
Valahogy hamar túllépek az emlékeken. Valahogy hamar kiesnek a dolgok. Mindig hiányoltam a türelmet magamból a napló írásához, de fájt a dolgok feljegyzésének hiánya. Azt hittem a Facebook vagy Twitter ezt a hiányt is pótolja majd, de rá kellett jönnöm, hogy nem, mivel nem akarok minden köldöknéző feljegyzésemmel spammelni másokat.
Ezért ez a blog. Az érzéseimet, ötleteimet, vagy figyelemreméltó felfedezéseimet szeretném feljegyezni. Inkább magamnak szól, de nem zárok ki másokat, akit ez érdekelhet. Ennek megfelelően nem fogom kereső-optimalizálni sem az oldalt, de nem is zárom ki a robotjaikat.
Huhh. Torkomban dobog kicsit a szívem, de ez van. Valami elkezdődött, ma is tettem valamit, amit egész eddigi életemben nem. És amitől egy kicsit be is voltam/vagyok rezelve. Tehát csak jó irány lehet.